Tényleg akkora csoda, hogy Curacao kijutott a világbajnokságra?

A hét közepén lezárult a 2026-os világbajnokság selejtezősorozatának csoportkörös része, így a negyvennyolc kiadó helyből negyvenkettő gazdára talált, csupán az európai, illetve az Interkontinentális playoff maradt hátra, de ezeket majd tavasszal bonyolítják le.

Miután a FIFA, vagyis a nemzetközi labdarúgó-szövetség a legutóbbi vébéhez képest alaposan, harminckét csapatról negyvennyolcra emelte a résztvevők számát, várható volt, hogy néhány újonc is ott lesz a tornán, sőt, abban is biztosak lehettünk, hogy találunk majd a kijutottak között olyan együtteseket is, amelyeknek neve hallatán a szurkolók nagy részének leesik az álla.

Ilyen például a mindössze 444 négyzetkilométer területű és alig több mint 150 ezer lakosú kis karibi sziget, Curacao válogatottja. 

De vajon tényleg akkora csoda ez, ahogyan azt sokan beállítják?

A parányi sziget és a Szeged városának megfelelő lakosságszám alapján egyből rábólínthatnánk, ám azért érdemes jobban utánajárni a dolgoknak.

Kezdjük azzal, hogy Curacao hosszú évtizedeken keresztül a több kis szigetet egybefogó Holland-Antillák válogatottjának egyik tagjaként szerepelt, egészen addig, amíg 2010-ben egy népszavazás eredményeképpen a Holland Királyság elméletileg egyenjogú országa lett Hollandia, Aruba és Sint Maarten mellett.

Ettől a pillanattól fogva pedig felgyorsultak az események ami a labdarúgást illeti, hiszen önálló szövetségként elkezdték felépíteni egy, a térségben ütőképes futballcsapatot. 

De természetesen nem abból a helyi néhány pár száz focizni szerető fiatalból, aki a szigeten élt.

Sokkal inkább a szigetet még 1634-ben elfoglaló, s gyarmatosító Hollandia segítségével, amely lássuk be, az egyik legkiválóbb utánpótlás-nevelő ország a világon. 

A curacaói szövetség vezetőinek ettől fogva ez lett a legfőbb céljuk. Elcsábítani a válogatottjukba azokat a holland játékosokat, akik szülőhazájuk nemzeti tizenegyébe esélytelenek bekerülni, de szívesen játszanának felnőtt szinten is a nemzetközi porondon.

Merthogy ebben a mostani, végül a világbajnokságra is kijutó curacaói válogatott keretében egy kivétellel mindenki Hollandiában született, s nőtt fel, az ottani akadémiákon (PSV, Ajax, Feyenoord, AZ, Groningen, stb.) tanulta meg a futball alapjait, arról már nem is beszélve, hogy a keret háromnegyed része holland korosztályos válogatott volt. 

Ám amint ezek a játékosok a felnőtt, profi futball világába kerültek, s teltek, múltak az évek, belátták, hogy Hollandia nemzeti tizenegyébe nem tudnak bekerülni, így örömmel mondták igent Curacao hívására, ahol mondani sem kell, többségük addig még sosem járt. 

Többek között olyan klasszisokat találtak, mint Leandro Bacuna, aki az Aston Villa és a Cardiff színeiben közel 100 Premier Liga-meccset játszott, vagy a testvére Juninho Bacuna, aki a Glasgow Rangers és a Birmingham City focistája volt.

Ráadásul kinevezték szövetségi kapitánynak a labdarúgás világának egyik legelismertebb szakemberét, Dick Advocaatot, aki - minő meglepetés - szintén holland.

S lám, a vezetők fáradozásai sikerrel jártak, Curacao csapata egyre jobb eredményeket ért el, s miután a CONCACAF-zóna három legjobb csapatának országa, az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada rendezi a 2026-os világbajnokságot, s ezzel automatikus résztvevők, megnyílt a lehetőség a térség három másik alakulatának is a kijutásra. 

Ettől fogva pedig Curacaón is tudták, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom. S lám, éltek is vele, playoff nélkül, egyenes ágon kvalifikálva a vébére. 

S hogy el ne felejtsem, van ám a térségben még egy ilyen ország, amely nagyon hasonló utat jár be. A játékosai Hollandiában születtek, ott tanultak focizni, s most ők is ott állnak a nagy lehetőség kapujában. Suriname válogatottjáról van szó, amelyik az interkontinentális playoffot követően csatlakozhat a kistestvérhez. 

Merthogy Curacao rekordot döntött, a legkisebb területű és népességű országként, amely labdarúgó-világbajnokságon szerepelhet.

Egészen addig, amíg Andorra vagy San Marino nem adja fel az elveit, s nem kezd bele spanyol és olasz élvonalbeli játékosok "alkalmazásába"...

S végezetül íme Curacao legutóbbi kezdő tizenegye, a játékosok születési helyével, nevelő, s legutóbbi klubjukkal:

Eloy Room (születési hely: Nijmegen, Hollandia, nevelő, illetve legutóbbi klub: Vitesse, Cercle Bruges)

Shurandy Sambo (Geldrop, Hollandia, PSV Eindhoven, Sparta Rotterdam)

Roshon van Eijma (Tilburg, Hollandia, Roda, Waalwijk)

Armando Obispo (Boxtel, Hollandia, PSV Eindhoven, PSV Eindhoven)

Sherel Floranus (Rotterdam, Hollandia, Sparta Rotterdam, Zwolle)

Leandro Bacuna (Groningen, Hollandia, Groningen, Bandirmaspor)

Livano Comenencia (Breda, Hollandia, PSV Eindhoven, Zürich)

Juninho Bacuna (Groningen, Hollandia, Groningen, Gaziantep)

Soontje Hansen (Hoorn, Hollandia, Ajax, Middlesbrough)

Jürgen Locadia (Emmen, Hollandia, PSV Eindhoven, Intercity)

Kenji Gorre (Spijkenisse, Hollandia, Manchester United, Maccabi Haifa)