Napra pontosan 54 esztendővel ezelőtt sorsdöntő Európa-bajnoki mérkőzést játszott a magyar labdarúgó-válogatott Párizsban.

Már csak két nap, és szombaton sorsdöntő mérkőzést játszik a magyar labdarúgó-válogatott Örményország ellen, hogy egy esetleges győzelemmel életben tartsa a továbbjutási esélyeit, majd - reményeink szerint három ponttal a tarsolyában - azonnal Lisszabon felé veszi az irányt, s megpróbál egy csodával felérő bravúrt elérni Európa egyik legjobb nemzeti tizenegye, Portugália ellen.

Nagyon hasonló volt a szereposztás 54 esztendővel ezelőtt is, igaz, akkor egy Európa-bajnoki selejtezősorozat közepén jártunk, ám akárcsak most, akkor sem kezdtünk jól, ráadásul szintén hasonlóan, akkor is egymás után következett egy nyerhető hazai, majd egy enyhén szólva is rázosnak ígérkező idegenbeli összecsapás. 

Nos, 1971 szeptemberében a Népstadionban magabiztosan megvertük a bolgárokat, ám azzal mindenki tisztában volt, hogy a neheze csak ezután következik, az úticél ugyanis Párizs, az ellenfél pedig a francia válogatott volt.

Napra pontosan 54 esztendeje történt...

1971. október 9.

Bár az igaz, hogy a francia labdarúgás még távol volt attól a színvonaltól, amelyre a nyolcvanas évek elejére emelkedett, de hogy nehéz lesz begyűjteni a három pontot az is jól példázta, hogy előtte hazai környezetben csak egy sovány döntetlenre futotta ellenük. Márpedig a csoportgyőzelemhez, s az ezzel járó továbbjutáshoz ezúttal nyernünk kellett.

De nézzük, hogy mi történt a Yves du Manoir stadionban?

A magyar szövetségi kapitány, Illovszky Rudolf a Géczi István – Noskó Ernő, Páncsics Miklós, Vidáts Csaba, Juhász Péter – Juhász István, Szűcs Lajos – Fazekas László, Bene Ferenc, Dunai Antal, Zámbó Sándor összetételű kezdő tizenegyet küldte pályára, hogy aztán - elsősorban a négy újpesti csodacsatár hathatós közreműködésével - futballiskolát nyisson.

A mieink már az első félidőben az ellenfelük tudtára adták, hogy ezúttal nem sok babér terem nekik, előbb a 35. percben Dunai Antal háttal a kapunak a védők feje fölött ollózva húzta hátra a labdát és az érkező Bene kapásból a kapuba bombázott. 

Ezután nem sokkal a tarthatatlan Zámbó (képünkön fehérben) kígyózott át a francia védelmen, majd éles szögből talált a hálóba. A fordulás után sem változott a játék képe, a hazaiak a kiütéses vereség elkerülését csak a szerencsének és a játékvezetőnek köszönhetik, aki érthetetlen módon nem adta meg az ördöngösen cselező Zámbó elleni egyértelmű szabálytalanságért járó tizenegyest. 

Ám a tény ettől még tény marad, csodálatos győzelmet arattunk, s később egészen az Európa-bajnokság elődöntőjéig jutottunk.

Érdemes elolvasni a két szövetségi kapitány mérkőzés utáni nyilatkozatát is:

Georges Boulogne: A mérkő­zés előtt jó szerencsét kívántam lllovszky Rudolfnak. Sajnos, túlságosan megvalósult a kíván­ságom. Az első félidőben gyengén játszott a csapatom, a fordulás után pedig még az sem segített a magyar védelem fellazításában, hogy a lendületes Gresst beállí­tottam. A magyar védők reme­kül tartották csatárainkat és bár akadt néhány helyzetünk, a magyarok jól ját­szottak: megérdemelten győz­tek.

Illovszky Rudolf: Felesleges mondani, milyen boldog vagyok. A fiúk becsületesen helytálltak, jó küzdelemben győzték le a franciákat. Azt hiszem, kicsit meglepte Boulogne szövetségi kapitányt a mieink lelkes, szer­vezett játéka. A franciák azt nyújtották, amit vártam: tech­nikás, jól képzett labdarúgók. Volt időszak, amikor nagy len­dülettel és veszélyesen támad­tak, de csatáraik nem boldogul­tak a védelmünkkel. Megérde­melten győztünk!

Végezetül nézzük meg az összefoglalót, mert parádés magyar megoldásokban gyönyörködhetünk:

https://youtu.be/NUXiCnMDpqY?si=erbmHs_qcdTQiK8s