Labdarúgás
DERBI A LILA SÁLAS LÁNNYAL
Vasárnap este a Megyeri útra látogat a Ferencváros.
Vasárnap este ebben a szezonban először Újpest - Ferencváros derbit rendeznek a Megyeri úton.
Azt hiszem, hogy a magyar futball szerelmeseinek nem kell bemutatni ezt a sok évtizedes párharcot, hiszen idősebbnek, fiatalabbnak is megvan a maga kedvenc emléke a két ősi rivális összecsapásairól.
Most ismerjétek meg az enyémet, igazán szívbemarkoló lesz:
2015. szeptember 12-én, szombaton este Újpest-Fradi rangadót rendeztek a Megyeri úton. Drámai mérkőzés volt, amelyen a lilák szerezték meg a vezetést, ám a zöld-fehérek kiegyenlítettek, majd egy utolsó perces góllal a győzelmet is kiharcolták.
A pici lányom alig néhány hete született, így a rengeteg tennivaló közepette esélyem sem volt kimenni a stadionba. A hármas sípszó után – volt akkor már este fél tizenegy – lementem Újpest központjába egy kis harapnivalóért. Az egyik hamburgerező előtt vártam a vacsorámra, amikor egy húsz év körüli lány állt be a mellettem kígyózó sorba. A nyakában Újpest-sálat fújdogált a lágy őszi szél.
Közelebbről is megnéztem!
No, nem a kiscsajt!
A sálat!
Csupa egykori újpesti klasszis aláírása volt rajta, köztük feltűnő helyen apámé, a kilencszeres bajnok Dunai III Edéé is. Nem semmi, gondoltam, főleg, hogy már közel negyven év telt el azóta, hogy utoljára pályára léphetett a Megyeri úton.
Azóta sok víz lefolyt a szomszédban hömpölygő Duna vízén, generációk jöttek-mentek, azonban egy dolog sosem változott: az a hetvenes évekbeli aranycsapat a kilenc bajnoki elsőségével örökre beírta magát a negyedik kerületről szóló történelemkönyvek legfényesebb lapjaira.
Csodálatos látvány volt az a sál. Csak ámultam és bámultam, hogy micsoda klasszisok írták alá a nevüket. Hja, a régi szép idők, amikor zsenik sokasága varázsolt nemcsak az újpesti, hanem a ferencvárosi, kispesti vagy angyalföldi stadionok zöld gyepén is.
De vajon lesznek-e még ilyen futballistáink valamikor?
Szurkolhatunk-e még legalább egyszer magyar csapatnak nemzetközi kupadöntőben ? Ott leszünk-e végre egy világbajnokságon?
Csupa-csupa költői kérdés...
Aztán amíg én percekig tűnődve a sálat vizslattam, addig szép lassan kihűlt a hamburgerem, ráadásul ennek a csinos lánynak is feltűnt, hogy le sem veszem róla a szemem. Arról nem is beszélve, hogy csak annyit érzékelhetett az egészből, hogy kiguvadt szemekkel pontosan a mellei irányába bámulok. Szúrós tekintetét észrevéve, gyorsan elkaptam a fejem. Még annyi lélekjelenlétem azért volt, hogy visszafordultam felé, és zavaromban ezt dadogtam:
- Gyö-gyö- gyönyörű…
Erre fel természetesen még csúnyábban nézett rám...
- Úgy értem, a sál. Az gyönyörű - mondtam elpirulva. - Szép emlékeim fűződnek ehhez a csapathoz! - rebegtem, ám ezt már csak én hallottam, ugyanis az időközben megérkező éjszakai busz fülsiketítő fékcsikorgása elnémította félszeg motyogásomat.
A történtek ismeretében pimasz dolog lett volna, de legszívesebben lefényképeztem volna a lányt a lila sállal, amelyet apám is aláírt, és a legközelebbi találkozásunkkor megmutattam volna faternak:
- Ide süss, apu, egy gyönyörű, húszéves kiscsaj nyakában lógsz! Te aztán tényleg nagy király voltál!
Hasonló tartalmak
Blog kategóriák
Videó tartalmak
Aktuális lottó számok
Népszerű tartalmak
